Ja, hát a vietnámi írások írása félbemaradt, talán valamikor folytatódik, de most Laosz van. Lejárt a vízum Vietnámban, és külföldre kellet(et)t menni, na és nem tudtam melyik közeli ország legyen. Gondoltam Kambodzsa, kiderült, az azért is jó, mert ott egy ember titkos módszerekkel tud 6 hónapos vízumot intézni, pedig hivatalosan 3 hónap a minimum. Na de közben úgy is alakult, hogy Tran mondta, hogy na o megy haza szülofaluba pár napra, menjek én is, s lehet náluk aludni. Ja ez a hely egyébként Dong Hoi, Vietnám közepén, tenger van. Éjszakai vonattal kellett menni, 2 macskával együtt. Na inkább csak röviden írnám, mert akkor ez is befejezetlen lesz végül, s talán nem fejezodik be soha. Néhány nap Dong Hoiben, pont esett az eso az elején, no és úgy lehult az ido, hogy a tengerben sem fürdött senki. Ja ott olyan akcentussal beszélnek, amibol nem is értettem szinte semmit, de szerencsére más vidéken lakó vietnámiak se szokták érteni oket.
Aztán utána innen kellett menni Da Nangba, ahol volt tuzijáték, 5 ország versenyzett, hogy kinek szebb, nekem mindegy volt, mert engem a tuzijáték általában csak eléggé jelzésszinten érdekel, nem is tudom, ki nyert. Egyik nap volt 2 ország, másik nap 3. Na de erre a hatalmas eseményre annyian utaztak oda, hogy szállást is kicsit nehéz volt találni. Emiatt egy napra volt átmenés Hoi Anba is bérelt motorkerékpárral, hogy hátha ott a szállás is olcsóbb. Na én itt két ételt is kipróbáltam, amit eddig még soha, ja meg a cukornád italt is, elvitelre kérve nájlonzacskóban adják, azóta minden nap iszom, Laoszban is, ja Laoszban vietnámi gépekkel készítik oket, rá van ragasztgatva, hogy cukornád-ital, meg hogy ilyen-olyan ital, na én emiatt vietnamiul is beszéltem az árusokhoz, de inkább laosziak voltak.
Ja Da Nangban még kajának volt vegetáriánus kajázó is, jó finom, meg csak 15.000 dong rizs minden szarral, kár hogy ilyen Hanoiban nincs, csak állítólag van, csak kevés és drágán, de én még sose láttam.
Ja elotte Dong Hoi-ben még volt elmenés a Paradise Cave nevu barlangba, hú de szép az!
Motorral menés volt, na eloször én vezettem, mondta Tran, hogy gyorsabban kéne, mert sose érünk oda, na akkor 40 helyett mentünk 60-al. Aztán egy ido után mondta, hogy átveszi, mert itt szokott lenni rendorség, s nekem nem kéne vezetni akkor. Na át is vette, akkor derült ki, hogy hogy értette ezt a gyorsabban menést. Na amikor 100-al ment azzal a kismotorral, én már akkor arra gondoltam, hogy orült, pedig utána lett 120 is, na én akkor azt hittem, hogy biztos csak átmenetileg, meg hogy ennél már nem fog gyorsabban menni tutira. Ez volt életem legnagyobb tévedése. Utána már inkább ment 140-el is, arra már nem is nagyon tudtam mit pluszba gondolni, csak, hogy ez már bizonyára tényleg a max. Ez volt életem addigi legnagyobb tévedése. Utána amikor már 160-al ment, abban reménykedem, hogy mihamarabb megállunk, szólok neki, hogy nem normális, és átveszem a vezetést. Azt sajnáltam, hogy ha jött ilyen emelkedo, s nem lehetett tudni, hogy mi van utána, akkor se szívesen lassított. 180-ig volt írás a motoron, gondoltam, na annyinál már csak nem fog gyorsabban menni, hátha nem is lehet. Ez volt életem addigi legnagyobb tévedése. Az volt az érdekes, hogy még egyébként ennél a tempónál is jöttek autóval gyorsan leelozni. Ez azért is furcsa, mert Hanoiban néhány száguldozó kivételével 30-40-nel szoktak menni, autóval meg motorral is, még akkor is, ha nem nagyon van forgalom. Na de itt nem.
Aztán amikor átvettem a vezetést, rájöttem, hogy vezetve nem is tunik annyira félelmetesnek az, ami a méroórát nézve igen. Na ezen a környéken már volt olyan is, hogy mondjuk általában a szél meleg ellen jó, de itt néha olyan meleg volt, mintha egy hajszárítóval fújnák. Elindulás elott szóltak is, hogy na esetleg vegyek fel valami nempólót a nap ellen, na én fel is vettem hosszú ujjú fehér inget, s akkor nézik, hogy jajj ez nem lesz jó, mert túl vékony, itt ez a dzseki!! Na hát tényleg vannak akik dzsekivel meg kesztyuvel védekeznek a leégés ellen, de én mondtam, hogy na szórakozzanak már, általában nyáron én pólóban szoktam lenni, szóval ez a hosszú ujjú is elég durva már, mondták, hogy na akkor jó. Útközben volt szép táj, bivaly, meg úton átsétáló kutya, tehén, melyek miatt le kellett lassítani nagyon sokról nagyon kevésre.
Ja Da Nangban volt Laoszi Nagykövetség, el is mentem oda vízumért, 3 napon belül 21 dollár, 1 napon belül meg 26 1 hónapos, egyszeri belépéses, na nekem akkor már sürgosen kellett. Vietnámiul beszétünk meg mindent a bizonyára laoszi emberrel. Bizonyára szimpatikus voltam neki, mert másnap reggel vidáman arcolt, hogy na 2 hónaposat adott és többszöri belépésest! Másnap reggel lehetett érte menni, 8kor nyitott a követség, csak azt sajnáltam, hogy pont 8kor indult egy közvetlen járat Savannakhetbe is, ami már Laosz, így azt már nem tudtam elérni. Így inkább Dong Ha-ba mentem, ami még Vietnám, de már a határ közelében, hogy onnan majd állítólag busz Laoszba.
Na Dong Ha egy kisváros, turisták nem nagyon vannak, a foutcán sétálva gyakorlatilag szarrá is hellóztak. Odaérve a buszról leszállva odajött ember, hogy hova megyek, csak holnap megy busz, na o majd bevisz a városba motorral 25k-ért. Nem volt messze. Azt hittem, hogy egy általa kiválasztott hotelbe akar berakni, de aztán kiderült, hogy hagyott válogatni, meg aztán alkudozott is nekem, hogy na diák, meg na tud vietnámiul is, na. 80k volt a legolcsóbb hely, na volt is szúnyog, volt egy ilyen ágyat körbevevo szúnyogháló, sok lyukat befoltoztam rajta, de 2 így is bejutott, jajj. Aztán reggel kopogott a motoros, hogy na akkor menjünk a pályaudvarra. Úgy volt, hogy 10:30kor busz, más is várta, aztán egy ido után szóltak, hogy na bocs ma nincs busz Laoszba. Aztán egy ido után, hogy lesz most valami jármu, de csak közvetlenül a határig. Közben próbáltam a motorost megint megkeresni tolmácsnak, mert o tudott hanoi akcentussal is beszélni.
Na aztán o rábízott egy nore, hogy na o is Laoszba megy, majd o segít nekem. Késobb arcolt, hogy neki 50-et kértek a buszért, nekem meg 100-at, na de igazán szólhatott volna hamarabb is, én meg nem gondoltam, hogy itt még a buszra is alkudni kell, na mindegy. Na aztán megérdeztünk a határ mellé, persze nem tudtam mi van, a segíto fogadott 2 motoros taxit, akik 10k-ért elvittek meg a nagyon határhoz, ja csak kb 2 perc volt. Aztán mondták, hogy itt az útlevél vizsgálatnál be kell adni egy 10-est, na nem is tudtam, hogy ez ilyen hivatalos vagy korrupciós jellegu, én külön tartottam a pénzt, nem útlevélbe rakva, s a végén adtam be. De valaki csak 5k-t adott, de azt vissza is adták neki, mert úgy tunt, ismerik. Aztán a Laoszi részen, meg mondtak, hogy itt 10k kipet kell beadni, ja egy dollár 8k kip. Aztán láttam, hogy ki is van írva, hogy laosziaknak 10k kip, külföldieknek 1 dollár, érdekes, hogy akkor külföldieknek olcsóbb, de mi laosziként adtuk a pénzt. Ott gyalogolgatva volt még pár ellenorzo pont az út szélén, észre se lehetett szinte venni, csak szóltak, hogy na menjünk már oda. Aztán utána már egy ilyen nagy légkondis busz volt, jajj úgy tele volt áruval, hogy négykézláb kellett az üléshez mászni. ja már az elozo kisbusszal is megálltak egy helyen, s telepakoltak tejtermékkel meg étolajjal, az kell Laoszba.
Kicsit az volt a baj, hogy kérdezgették, hogy melyik városba akarok menni, nem is tudtam, mindig bemondtam valamit, amit mások mondtak, hogy pl ilyen város is van Laoszban. Beemlítetták Savannakhetet, mondtam, hogy az is jó, Tinh, a segíto is odament, 6-ra tippelte a megérkezést, hát végre éjfél elott sikerült, eleve ez a busz nem is odament, csak mi valahol leszálltunk, aztán elindultunk gyalog. Hát annyi, hogy én nem nagyon tudtam, hogy hol vagyunk, meg hova megyünk, de az utóbbi fél évben ehhez már hozzászokhattam. Csak mondogatta, hogy hu de messze van. De gondoltam, o csak tudja, mert egy ideje Laoszban lakott, késobb kiderült, hogy o eloször jött ezzel a kombóval. Kicsit tudott laosziul, késobb megfigyeltem, hogy ilyen vietnámi-laoszi vegyes szöveget nyom a laosziaknak. Az út szélén ilyen faputrik voltak, némelyikbol árultak is valamit egy ilyen helyen leültünk, egy félmeztelen ember ült már ott, koszos törölközovel hesegette magáról a szúnyogokat. Na vele beszéltünk, csak én nem.
Mondja Tinh, hogy lesz majd itt jármu, na a környéket meg az idopontot ismerve ezt nem hittem. Na egy ido után tényleg jött egy tuktuk,Tinh keményen alkudozott, ami annyiból állt, hogy mindig ugyanazt az összeget mondogatta, s végül annyiért el is vitt minket Savannakhetbe. 30km.
A következo emailban küldök pár képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése